Lanti blog

Írói pályafutásom az idő tájt kezdődött, mikor megírtam ezt a rövidke, pár szavas ‘posztot’. Úgy 2011 januárja lehetett, nemsokkal karácsony után. Noha ekkor még nem tudhattam, hogy egyszer majd befutott sci-fi író leszek, de az akkori ‘internet’-nevezett világhálózat és azon belül is az úgynevezett ‘blogoszféra’ ismertté tett. Miután az egész abból adódott, hogy erős késztetést éreztem arra vonatkozóan, hogy írjak, ezért úgy döntöttem belevágok. Mi vesztenivalóm volt? A múltból most visszatekintve elég megdöbbentő vállalkozásnak tűnik ez az írás. Nyilván most mindenki felkapja a fejét azon a paradoxonon, hogy a jövőben éppen felolvasom legelső művemet, amely még igazából nem is tudományos fantasztikum, csak egy értekezés arról, hogy hogyan lettem valójában író. Most, hogy már néhányan ismernek, eme műnek nyilván túl nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert hát mégiscsak ez volt a legelső írói megnyilatkozásom. Pedig a mű keletkezésekor nem voltam jövőlátó, nem tudhattam, hogy egyáltalán ismert leszek. Legelőször egy alig – mondhatni egyáltalán nem – olvasott blogomon ‘posztoltam’ ki az írást, és sokáig a közönség teljes érdektelensége övezte azt. Hanem egyszer kitúrta valahonnan egy szemfüles webszörfölő és elkezdte terjeszteni, mint valami igét, mint valami szenzációs írást. Pedig mostmár elárulhatom: ezt ponyvának nevezni is erősen túlzás. Hozzáteszem, ekkor még nem tudtam melyek azok az írói technikák, amitől egy mű sikeres és olvasható lesz, csak úgy jöttek a szavak, mint szélessávon a bitek. A magam örömére írtam, mert éreztem, hogy írnom kell. Akárhogy is, de bejött a jóslat..

Képzeljünk el egy olyan életszerű helyzetet, mellyel bárki, bármikor szembesülhet, amennyiben kisebb-nagyobb társasággal rövidebb-hosszabb utazásra indul. Tegyük fel, hogy a célállomáson található szálláshely több személynek nyújt egy légtérben éjszakai férőhelyet. Tételezzük fel, hogy az adott társaság nem annyira összeszokott, éppen ezért alapvető életviteli stresszhelyzetek merülhetnek fel a magánszféránkat érintő területeken, főleg akkor, ha több napról van szó. Nyilván egy nagyobb társaságban minden ember a jobb oldalát próbálja hozni, leplezve ezzel bizonyos életviteli szokásait, illetve azt a napi rutint, ahogyan általában elkezdi (vagy befejezi) az egyén az adott napot. Nincs is ezzel semmi baj, egészen addig a percig, amíg az ember megvilágosodik, miszerint a közös mellékhelyiség használat szépségei kihívások elé állítják. Ahány ház annyi szokás, szokták mondani, kinek könnyen megy, kinek stresszesen, valaki szégyelli és próbálja visszafogni magát, egyesek pedig szeretik kiereszteni a gőzt és nem stresszelnek a kérdésen. Márpedig ha valaki szégyenlős és kialakított magáról egy olyan imidzset, ami sugallja jólneveltségét, akkor valószínűleg kellemetlen felvállalni a társaság többi tagja előtt, hogy ő bizony hangosan fingva szokta összefosni a wécédeszka különböző szegmenseit. Márpedig az egy légterű, közös fürdőszobás helyiségekben fennáll a gyanú, hogy spóroltak a hangszigetelésen. Most nem térnék ki az olyan művészi finomságokra, mint a takaró alatti madárröptetés, vagy a véletlenszerűen eldörrentett, csak szemfülesek számára hallható apró petárdák problémájára, de ha továbbgondoljuk, akkor a hanghatások csak a probléma egyik részét jelentik. Tekintve, hogy a szarás általában a cselekményben éppen nem résztvevő egyén számára főleg olyan szaghatások érzékelését jelentik a közös légtérben, melyek csökkentik komfortérzetét, ezért ez talán a legkomolyabb konfliktusforrást jelenti a társaság számára. Itt persze külön megjegyzendő, hogy természetesen a lányok sohasem szarnak, pláne nem finganak, illetve, ha mégis, azt próbálják a lehető leggyorsabban elintézni. Tekintve, hogy ha szarnak is, akkor se büdöset, ezért ez utóbbi probléma lány társaságban nem merülhet fel. A férfinép meg van olyan paraszt, hogy magasról szarik a problémára, illetőleg nem tekintik annak. Ha azonban egy olyan szemérmes lány is akad a társaságban, akire úgy általában nem illik a fenti leírás, nos akkor van baj. Ebben az esetben felfegyverkezhet egy 120 decibeles hang kibocsátására képes kürttel, melynek üzembe helyezésével a társaság többi tagját figyelmezteti a várható veszélyre (kvázi riadót fúj), ami jelenthet egy azonnali evakuációs parancsot is a nap bármely szakában, melynek elhangzása után a csoport tagjai 2 percen belül teljes menetfelszereléssel a lakótér élőtti utcarészen felsorakoznak és további jelzésig vigyázállásban várakoznak, felkészülve hideg és meleg élelemmel és ivóvízzel. Ezzel elkerülheti a jókislány imidzsének lerombolását és kifejezheti, hogy ki a főnök a házban.

Mire jó valójában a Facebook? Adott ugyebár a social networking mint webkettes feature, amire fiataloktól idősekig mindenki rákattant. De nagyon csúnyán. Az internettel ismerkedő magyar középkorúak (és tőlük felfelé) számára az all-time top favorit még valószínűleg sokáig a hazai fészbúkként kategorizált iwiw nevű csoda marad a maga igen sok adatvédelmi aggályokat felvető réseivel és gyengécske alkalmazásaival. A fiatalabb korosztály számára az iwiw régóta kegyvesztett státuszt élvez, az első számú szocnet site mára ellentmondást nem tűrően Facebook lett. Azok számára akik szerint a Facebook kevésbé káros, mint mondjuk a mostanában újra a figyelem középpontjába állított Benkő féle színtársulat a prominens retekklubbon, álljon itt pár ellenérv, hogy miért is nem annyira jó ez nekünk!

Millió idióta kvíz

Az értelmes kvízeknek sem biztos, hogy sok értelme van, mert bár biztosan érdekes önismereti felfedezést tehet az a hölgy (ne adj isten férfi), aki kitölti a Milyen pasik jonnek be neked? vagy a Mennyire vagy perverz? kvízt, de ahogy a végeredménnyel spammeli is az üzenőfalat, hát az nagyon izgalmas mások számára. Természetesen a teljesen ötlettelen, a végletekig értelmetlen kérdőíveknek se szeri se száma, néhány magyar nyelvű kvízt csak úgy ad hoc módon ki lehet emelni a baromságok közül így is, a teljesség igénye nélkül:
A Nagy disznóvágás quiz
Mennyire vagy FarmVille paraszt?
Melyik David Guetta szám illik hozzád?
Mit csinálj most?
Milyen melled lenne, ha nő lennél?
Melyik debreceni kocsma illik hozzád?

És még sorolhatnám, az agysorvasztó kvízek száma konvergál a végtelenhez, vagy legalábbis előbb-utóbb biztosan, hiszen ugyebár mindenki kreálhat a publikum számára saját agymenéses kérdéssort. Hurrá!

Időelcsesző alkalmazások

A flash játékokban az a jó, hogy rengeteg értelmetlen és addiktív webes időlopó cucc születik napról napra. A fészbúk azért is jó, mert csokorba szedi a ráérős emberek számára a butábbnál butább ám annál behúzósabb app-okat. Bevallom, a FarmVille-re csúnyán rákattantam. Na de mik azok a játékok, amivel ráérős barátaim (és én is) elcseszika tömérdek szabadidejüket?

FarmVille – Farmozós, ültetős, szüretelős, állattenyésztős, szomszéd kertjét permetezős, ajándékozós idiótaság, amit nagy eséllyes a méltán híres SimFarm ihlethetett.

Farm Town – ez egy igazi FAIL, hiszen egy az egyben az előbb említett játék másolatáról van szó, szinte pont ugyanaz, csak picit más a grafika.

Café World – kávéháznyitós, vendégvárós

Maffia Wars – légy te a maffiavezér! kicsit olyan, mint egy manager program, nem túl sok grafikai elemmel fűszerezve, a felsorolt játékok közül ő számít kakukktojásnak, a másféle használati módjával.

Happy Aquarium – legyen virtuális akváriumod, halakkal, korallokkal, amivel kell!

Természetesen még sokféle alkalmazás létezik, ez csak a jelenleg az ismerősök által használt játékok szűk köre. Valójában tök jók, csak addiktivitásuk miatt igen veszélyesek.
A facebook előtt töltött hosszú órák végén pedig valószínű senki sem vonja le a konklúziót: ezt az időt mennyivel értelmesebben is el lehetett volna tölteni?

Doransky és Fabricius is a Moleskine jegyzetfüzetre esküszik. Ha egy napon két különböző médiumon futok vele össze, akkor csak lehet benne valami, amiért nekem is kell. Meglátjuk. Mindenesetre a kreatív ötleteknek maradandó helyet és minőségi felületet kell biztosítani, a laptopom meg nem elég gyors. Analóg blogging. Na persze remélem azt senki sem hiszi el, hogy az 1996 óta jogelőd nélkül működő cég termékére anno Picasso vagy Hemingway is körmölt. Mindez marketingfogás. Legalábbis a könyvéért sokat szidott reklámszakember szerint.

Pénteken felléptünk a Merlin előterében, érződött, hogy először látunk DJ pultot meg minden, de azért táncolt a kis közönség, és jó volt a hangulat. Mi pedig bódultan, kissé szétesve, de kitartóan buliztunk.
A fejvesztésünk elsőrendű okozója a fenti képen látható nempicit brutális ital, melynek a receptje alant látható:

Flaming Lamborghini koktél:

1 cl Grenadine szirup
2 cl Sambuca
2 cl Metaxa 5*
1 cl Galliano
2 cl 80%-os rum

Úgy néz ki a dolog, hogy Grenadine szirup az aljára, hogy íze is legyen, aztán Sambuca, majd Metaxa, Galianó, 80% os rum. Külön pohárba Curacao és sötét rum, az első poharat meggyújtják, szórják fahéjjal, – ami lángra kap az égő rumtól -, közben a másik pohárral is ráöntik, amig te az égő löttyöt iszod szivószállal…

Jövő hétvégén DJ-zünk a Merlinben, ilyen tévedés a világban csak nagyon ritkán esik meg. Azt hiszem zúzós éjszaka lesz, nekünk is, meg a közönségnek is!A Kunk partysorozatának harmadik fejezetében a bloggerek megmutatják, hogy nemcsak a monitorok előtt, de a dj pult mögött is megállják a helyüket.  Be there or stfu! Faszbúkon is jelöld!

Jövő héten ez már nem álom, hanem a valóság. Vicces, hogy online körbejárhattuk a környéket, ahol lakni fogunk. Szeretem a google maps-et!

First post!
You can find my old blog here. This is a temporary and tentative appearance of my wordpress page. It will be up to date as soon as possible.